A Fidesz-kormányok gazdaságpolitikája (in Hungarian)

Tavaly egy előválasztással kapcsolatos posztom alatt kérdezett rá egy kedves ismerősöm, hogy voltaképpen nekem van-e és ha igen, milyen problémám a 2010 óta hatalmon lévő Fidesz-kormányok gazdaságpolitikájával. Orbán Viktor gazdaságpolitikáját szokás a baloldalon “neoliberálisnak” titulálni (eszerint nekem azt szeretnem kellene), a jobboldali (konzervatív, libertárius, klasszikus liberális) ellenzékiek szemében viszont intervencionista, horribile dictu “kommunista” (és akkor eszerint nem kellene szeressem). A valóság ezzel szemben az, és ezt éppen a fenti nagyon eltérő perspektívákból érkező kritikák sokfélesége mutatja meg, hogy a Fidesz hibrid gazdaságpolitikát folytat. Annyiban “neoliberális”, amennyiben a munkát és tőkefelhalmozást ösztönző gazdaságpolitika jól működik és ezért érdemes meríteni belőle. Ugyanakkor a gazdasági intervencionizmus számos eleme népszerű, ezért a kormánypárt abból is jócskán merít. Miközben mindkettőt többek között a klientúra-építés és az erőforrás-extrakció szolgálatába állítja (ettől nyilván nem lehet elvonatkoztatni). A következőkben, kisebb változtatásokkal és kiegészítéssel, reprodukálom az ismerősömnek adott válaszomat:

-Adórendszer terén azt mondanám, hogy mixed bag a kormány tevékenysége. Az egykulcsos jutalmazza a több és többre értékelt munkát, cserébe "alul" többet kell fizetni, ami viszont ellenösztönzi a munkába állást a szegényebbek körében. A legtöbb országban, ahol egykulcsos jövedelemadó van van egy zéró-kulcsos alsó sáv, ami ezt a problémát megoldja. Ami azért önmagában szintén nem ideális megoldás, mert utána hirtelen nőnek az adóterhek, tehát egy ponton túl ellenösztönzi, hogy többet dolgozzon az adózó. A relatíve jó megoldás az lenne szerintem, ha a jövedelem-alapú adójóváírásra építenénk, amivel fokozatosan csökkenne az adóteher, ahogyan nő a jövedelem "alul" (egyszerre szociális segítség és közben munkabarát). Ezt ha jól emlékszem, ők vezették ki... Viszont azt önmagában támogatom, hogy "felül" ne legyen nagyon progresszív a rendszer. A baj az, hogy az egykulcsossal együtt, hogy kiegyenlítsék a költségvetést, még jött mindenféle különösen rossz különadó, illetve egy rekordmagas áfa. Cserébe alacsony a társasági adó (az empirikus bizonyítékok és a közgazdasági elmélet is arra enged következtetni, hogy a magasabb társasági adó terhét nagyobb részt hosszú távon nem a tőke, hanem a munka viseli) . Összességében mondjuk, hogy (at least) one cheer for Orbán.

-Munkapiac + szociális háló területén is mixed bag a kormány politikája szerintem. Egyetértettem például a rokkantsági nyugdíjak felülvizsgálatával vagy néhány deregulációnak mondható munka tk. módosítással (feltételesen megvédtem a "rabszolgatörvényt" is, bár nyilván az egyfajta kétségbeesett lépés egy olyan helyzetben ahol a vállalkozások termelékenysége nagyon alacsony, a bérek közben pedig nőnek). Az is jó irány lenne, hogy munkabarátabbá tették a szociális hálót, de ennek egyik konkrét formája, a közmunka-program legalábbis kétes eredményeket hozott (bár idővel én jóval elfogadóbbá váltam vele kapcsolatban, az érintettek közül sokan kifejezetten örülnek a közmunkának). Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy sok helyen a közmunkát egyfajta szavazásváráslásra használja a kormánypárt. A munkanélküli-segélyezés 3 hónapra csökkentése, bár kétségkívül ösztönzi a gyors munkába állást, erős túlzás. A munkanélküli biztosításnak akkor van igazán értéke, ha a hosszabb távú munkanélküliség ellen is védelmet nyújt. A gyors munkába állást lehetne például úgy is ösztönözni (de ennek is lennének persze nyilvánvaló hibái), hogy a munkahely elvesztése után a jelenleginél jobban késleltetve kezdődik a járadék kifizetése, cserébe viszont hosszabb ideig jár, ezzel jobban megcélozva azokat, akik nagyrészt önhibájukon kívül lesznek hosszabb időre munkanélküliek, akik viszont tudnak gyorsan új állást találni, azoknak érdemes lenne gyorsan elhelyezkedniük (ezt persze Mo-on nem biztos, hogy be lehetne rövid távon vezetni, mert a lakosság nagy részének kb semmi megtakarítása nincsen.). Összességében ezen a területen is azt érzem, hogy az irányok jók lennének, de az eszközökkel vannak problémák.

-Az egyik nagy baj, hogy nincs level playing field a piacokon. Lehet ugye hallani fenyegetéssel véghezvitt felvásárlásokról etc., a vállalatoknak szeretnek szelektív kedvezményeket adni (lásd a sokat szidott multi-adókedvezményeket) ahelyett, hogy mindenkinek kiszámíthatóbb környezetet biztosítanának. Ezek mind a cronyizmust és az állami befolyást erősítik.

-Elmaradt reformok: a magyar egészségügytől adott GDP mellett nem kell csodákat várni, de azért lehetne a mostaninál jobb. Az utóbbi 11 évben nem emlékszem semmilyen reformra, se az általam favorizált piacorientált, sem a mostani ellenzék által favorizált központi-technokrata fajtából. Előtte a Gyurcsány-érában legalább voltak próbálkozások, azóta semmi. Oktatás szintén: a témával foglalkozó baloldaliak/progresszívek sokszor szeretnék elvenni a szülőktől az iskolaválasztás jogát, a jelenlegi oktatáspolitika lassan ugyanennek az értelmét veszi el a centralizációval (betetézve ezt az állami tankönyv-monopóliummal), cserébe a beígért "kiegyenlítés" elmaradt. Minden kísérletezést és decentralizált feedback-mechanizmust kiiktatnak a nagyobb állami ellenőrzés kedvéért - ennek az esetleges előnyei nélkül. Nincs semmilyen látható koncepció arra, hogy mitől lenne a jövőben kevesebb funkcionális analfabéta, magatartászavaros (értsd: leendő bűnelkövető) etc.

-Továbbra sem tették fenntarthatóbbá a nyugdíjrendszert. Csak a gyerekszámhoz kötött nyugdíj ötletét lebegtetik, de még azt sem csinálták meg. A magyar kkv-k rossz termelékenysége egy másik probléma, amin csak ülünk, de ebben nem tudom, hogy mennyire lehet a kormányt hibáztatni.

-A rezsicsökkentés teljesen fenntarthatatlan és pazarlásra ösztönöz. A rendszerváltás óta tartó piacliberalizációs trend pedig sajnos nagyrészt leállt, egyes területeken pedig megfordult. Nincs kilátásban a vasúti személyszállítás, buszok vagy a postaszolgáltat privatizációja és liberalizációja, holott ezen területeken EU-s irányelvek is születtek. (Hozáteszem, a jelenlegi ellenzéktől sem várhatunk ennél jobb teljesítményt ezek a téren.)

-Parragh László: enough said. Vannak dolgok amiben egyetértek vele (ezeket részben gondolom érintettem), de az, hogy van egy ember, aki megmondja (nyilván most szándékosan túlzok), hogy 20 év múlva ennyi meg ennyi csemperagasztó munkásra lesz szükség, nyilván nonszensz. Én nagyon nem vagyok híve az ingyenes felsőoktatásnak, de (és éppen mert sokan igen is hajlandóak lennének érte sokat kiperkálni) az egy mítosz, hogy Magyarországon "diplomás-túlképzés" van. Ami nem jelenti azt persze, hogy akkor mindenkinek egyetemen a helye és ne lenne szükség több szakképzett munkásra etc. *is* (mondjuk a funkcionális analfabéták helyett).

-A szabad kereskedelem terén Orbánék egész jók, túl a homályos célú közép-ázsiai üzletelgetéseken. Az EU által tárgyalt szabadkereskedelmi egyezményeket tudomásom szerint mind támogatja Magyarország, és olyan nagyon nem akadékoskodunk (bár itt alacsony a léc, mert ott vannak pl a franciák...).

-Az euró kapcsán lehet, hogy igaza van Orbánnak. (Azért mondom, hogy lehet, mert egyfelől szerintem hiba volt anno létrehozni a közös valutát, legalábbis az EU integráció jelenlegi szintjén, de ettől még lehet, hogy érdemes *csatlakozni* hozzá. Én agnosztikus vagyok a kérdésben.)

-A bevándorlás-politikában neken nagyon mások az elképzeléseim: alapvetően növelném, főleg a magasabb képzettségűek, bevándorlását; annyi pozitívumot tudok itt elmondani Orbán megközelítéséről, hogy legalábbis egy érdekes kísérlet arra nézve, mennyire lehet ambíciózus demográfiai célokat nagyrészt bevándorlás nélkül elérni. Ehhez kapcsolódóan, helyesen gondolja a kormány, hogy a népességfogyásnak negatív gazdasági következményei lesznek és ez ellen valamit tenni kell.

-Általában véve a kormány a szabályok vs diszkréció vitában a “rossz oldalon” áll: a szabályozási környezetben túl sok múlik a döntéshozók viselkedésén, emiatt a gazdasági szereplők nagyfokú bizonytalansággal szembesülnek. Az általános szabályok (a költségvetési politikában, a monetáris politikában és egyéb területeken) hiánya abban is megakadályozza a kormányt (és a jegybankot), hogy bizonyos célok és policyk mellett hihetően elköteleződjön.

Összefoglalva vannak dolgok ahol egyetértek, ez többnyire azt jelenti, hogy egyetértek az iránnyal, de van jó pár dolog, amiben nem tesz nagyon kedvemre a kormány, és különösen sok a mulasztás. Hozzáteszem, ezeknek van egy jelentős része, ahol a mostani ellenzékkel valószínűleg még több gondom lenne.